Utolsó nap 1. rész

 Kedves olvasóim! Újra itt vagyok. Tudom,hogy rövid lett de ehhez jön még egy rész. Jó olvasást! :)
-----------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Anyu!

Az eltelt napok őrlődéssel teltek. Őrlődés a karrier és életem szerelme között.
Végül döntést hoztam.
Repülök New Yorkba. Pontosabban holnap indulok.
Megbeszéltük. Túl van tárgyalva.
Senkinek se tenne jót egy távkapcsolat.
Igazából Niall hozta fel.
Elgondolkodtam.
És beláttam. Így tényleg jó lesz.
Nem mérgezzük a kapcsolatunkat. De természetesen a jó viszony attól még megmaradhat, de semmi sem lesz olyan mint azelőtt.

Elérkezett az utolsó napom. A bőröndöm már készen áll az indulásra.
Egyedül vagyok. Jordenéket Maura búcsú vacsorára hívta át magukhoz. Én nem megyek. Nem mintha nem látnának szívesen. De minek pofátlankodjak oda. Hiszen már nincs kötődésem a helyhez.
Kinézek az ablakon. Az emlékeim gejzírként törnek elő tudatalattim fogságából.
Látom magamat.
Ahogy kiszállok a kocsiból, és hallom ahogy azt mondod:
-Az új otthonunk!
A döbbenettől megszólalni is alig bírtam. Csak ennyit motyogtam
-Szép
Meg amennyit egy hároméves mondani tud.
Akkor még örültem.
Apu leguggolt hozzám, és újjal a legfelső ablak felé mutogatott
-Az lesz a te szobád hercegnőm.
Akkor még olyan más volt.
Olyan józan.
Megtörlöm a szemem, és nyelek egyet. Máig nem tudom,hogy mi váltotta ki belőle, de biztos vagyok benne,hogy te igen. De miért nem mondtad egyszer sem? Miért mindig az ő pártját fogtad? Még a tragédia előtt pár órával is őt védted. Miért?
Ezek a gondolatok kattogtak az agyamban amikor az ágyamhoz sétáltam. Már a kezdetek óta ezen pihenem ki a fáradalmaim. Most sem teszem máshogy.
Pityeregve ledűltem és lassan elnyomott az álom.
Nem tudom meddig alhattam, de a telefonom csörgésére riadtam fel.
-Igen!-szóltam bele
-Keira kincsem mit csinálsz?-csacsogott Jo
-Inkább mit csináltam-válaszoltam morcosan
-Nem tudom, mi történt de nem is érdekel, de remélem te sem gondoltad,hogy az utolsó napon is magad fogod sajnáltatni-vette figyelmen kívül az éppen aludtam célzást
-Miért mit kéne csinálnom?-sóhajtottam
-Mondjuk felemelni a kuffert, és a szomszédba tolni a képed.
Nem válaszoltam.
-Hallasz?-visított a vonal túlsó végéből.
-Igen hallak.
-Akkor szedd össze magad és gyere át.-fejezte be a monológját.
A nénikém már csak ilyen. Nem könyörög az embernek. Pont ezekkel a rövid de lényegre törő beszédeivel próbálja elérni a kívánt hatást.  Ami általában mindig be szokott válni.
No igen.
Jelen esetben se volt ez másképp.
*
A gyomrom érezhetően a torkomba ugrott,amikor a csengőre biggyesztettem a kezem. Hosszas csengetés után kinyílott az ajtó.
Magammal szembe egyenesen Niallt találtam. Fülig érő szájjal üdvözölt, és két puszit nyomott az arcomra.
Ja,hogy nála ilyen könnyen megy ez a szakítós téma?
Ennek csak örülni tudok. Legalább már tudom,hogy nem kell senki miatt sem aggódnom mikor elmegyek.

Üdvözöltem Maurát és leültem az asztalhoz.
A vacsorát már befejezték, és nem is nagyon akartam enni.
Már vagy fél órája ott ültem mikor gondoltam egyet.
Igazából azóta még nem beszéltünk a dologról és úgy éreztem ideje lenne.
Mély levegőt vettem és elindultam.

-Úgy tudtam,hogy feljössz-köszöntött.
-Ennyire kiszámítható vagyok?
-Nem, mindenképpen le akartam menni érted.
-Beszédem van veled- meresztette ki szemeit.
-Hallgatlak.-húztam ki magam
-Gondolkodtam-vágott bele a dialógusába.
-Azt is szoktál?-válaszoltam cinikusan
-Gondolkodtam kettőnkről.-még mindig nem esett ki a szerepéből.-Úgy gondolom elhamarkodott döntést hoztam.
-Niall!-vágtam a szavába.
-Nem!
-De te magad mondtad, hogy milyen nehezek a távkapcsolatok nem?
-Igen én mondtam, de elhamarkodott döntést hoztam.-ismételte magát
-Ne nehezítsd meg kérlek-hajtottam a fejem az ölembe.
-Engedd,hogy én beszéljek.-emelte fel az arcom.
-Szeretlek Keira! Nem tudok nélküled élni.
Elhatározásra jutottam.-és az éjjeliszekrény fiókjába nyúlt.
Hirtelen minden esetleges válasz lepörgött előttem, de ami történt arra nem számítottam.
Elém állt, és térdre ereszkedett.
-Keira- köszörülte meg a torkát-Hozzám jössz feleségül?

"Azt akarom..."

 Drága olvasóim! Megérkezett az új rész! Igen hosszabb lett :) . Hamarosan új bloggal jelentkezem ami teljesen más típusú lesz. Továbbra is várom a komikat :) Jó olvasást!
------------------------------------------------------------------------

Kedves Anyu!

Úgy éreztem minden rendbe jön! Úgy éreztem semmi sem állhat a boldogságom útjába...
Megint csak tévedtem.
Ha nem az én életem lenne talán már el sem hinném. Akitől hallanám ezt a sztorit simán kiröhögném és azt mondanám:kamu!
De ez nem sztori,s nem is kamu. Hanem a horrorisztikus igazság. 
Elegem van belőle,hogy mindenki a saját igénye szerint akarja irányítani az életem. (A mindenki alatt Jordent értem.)
Az elmúlt napokban sokat őrlődtem ezen a dolgon.(Ugyanis sikerült három napot nyernem)
Döntést hoztam.
Lehet,hogy később még nagyon megbánom de ez tűnik a legjobb megoldásnak.
És ezzel a megoldással most Niall elé kell állnom.
Nem lesz könnyű,de neki is tudnia kell.
*
-Niall!-kezdtem elvékonyodott hangon. A fenébe most tuti elárultam magam,hogy valami gubanc van a dologban.
-Igen szerelmem-fonta kezeit a derekam köré, de én meghátráltam
-Mondani szeretnék valamit-sütöttem le szemeim.
-Ki vele.- túrt bele idegesen a hajába
Na igen nem szerencsés a rossz híreket evvel a kijelentéssel kezdeni.
-Ömm azzal a döntéssel kapcsolatban...-célozgattam, s közben a szám szélét harapdáltam
-Elmész-fagyott a mosoly az arcára
A szívem szakadt meg érte, de nem maradhatok életem végéig a nyakán. Ezt láttam a legjobb döntésnek.
-Sajnálom.-bújtam hozzá de ő szó szerint ellökött magától.
-Azt hittem te más vagy-dörmögte-De tévedtem!
Mi?-döbbentem le
-Te is olyan vagy mint a többi exem: Összejössz velem, majd kidobsz,hogy újabb prédákat gyűjts.-alázott le
Ez az a hangnem amire nem számítottam volna tőle.
-Niall én nem...-kezdem volna magyarázkodni
-Menj a francba-viharzott ki a bejárati ajtón
Sírva rohantam utána de eltűnt a kocsijával együtt a messzeségbe.
Nem tehettem semmit.
Lábaim elgyengültek, s egy kupac módjára hullottam az úttestre.
A világ lassan forogni kezdett,majd mindent a sötétség vett uralma alá.
Mikor szemem úja kinyitottam a vendég szobában találtam magam, s arcom Jo kezei simogatták. De ahogy kezdtem magamhoz térni, a simogatás úgy erősödött a pofozás mértékéig.
Erőtlenül nyitottam ki szemeim
-Magamhoz tértem abba hagyhatod-szóltam rá a nevem kántáló nagynénémre.
Egyszerre három alak is felém hajolt: Maura, Scott, és Jo.
Az én fejembe csak egy kérdés fogalmazódott meg, ami hisztiroham szerűen kitörni készült.
-Hol van Niall?!
A kérdésem feltevésével egy időben hallottam a bejárati ajtó csukódását.
-Szívem te vagy az?-rohant ki a szobából Maura
-Miért ki lenne-jött a válasz,s máris hallottam a lépcsők nyikorgását a szobája felé.
Félig megnyugodtam,hogy még egyben van.
Nem akkor sem adom fel! Beszélnem kell vele.
Lehet,hogy nem sikerül, de legalább az én lelkiismeretem legyen tiszta,hogy megpróbáltam.

Halkan kopogtam be ajtaján, de válasz nem érkezett.
Újra próbálkoztam.
-Mi van?-nyitott végül ajtót.
-Beengedsz?-próbáltam a kiskutya szemeimmel hatni rá.
-Ha nemet mondok akkor is eléred a saját célod, és bejössz. Úgyhogy felőlem.-legyintett
-Niall!-kezdtem
Ő csak szótlanul figyelt.
-Nem akarok életem végéig senki nyakán élősködni, legyen szó rólad, vagy Jodenről.
-És itt Írországban nem találnál munkát?-húzta fel a szemöldökét
-Nem arról van szó-próbáltam megmagyarázni neki
-Ebben az egyben egyet értünk!
-Mi?-most már teljesen belekeveredtem. Alaposan kiforgatta szavaim
-Az. Az,hogy nem a meló miatt mész el, csupán a saját érdekeid nézed.-vágta rá
-Na álljunk meg! Az egy dolog,hogy teljesen kiforgatod a szavaim de,hogy olyan dolgokat feltételezel rólam, amiket még a legnagyobb ellenségemmel sem tennék meg. Ezzel feltételezésekkel csak magadat minősíted.
Úgy gondolom, hogy ha elég erős a kapcsolatunk érdemes kockáztatni, de ha nem akkor úgy is mindegy.- adtam ki az összes felgyülemlett gondolatom, közben próbáltam felfele pislogni,hogy könnyeim ne rontsák el a 'határozott csaj' szerepem.
-Akkor megkérdezem-vettem egy mély levegőt.
-Akarod tovább folytatni? Bízol bennem?
A fiú habozott
-Niall én bízok benned! Mond te is bízol bennem?
-Nem...
Folyamatosan ez a válasz csengett a fülemben. A következményekbe belegondolva a hideg átfutott a hátamon. A gondolatba beleborzongtam. Könnyeim beborították az arcom.
Válasz helyett magához húzott.
Ajkaival a nyakamnak esett, s lassan haladt a szám felé.
-Ezt vegyem igennek-sóhajtottam megkönnyebbülten
-Aminek akarod-kapott az ölébe, én pedig dereka köré fontam a lábaim, miközben a pólóm kezdte lehámozni rólam.
-Akarlak Niall -suttogtam a csókunkba
Akarom őt. Testestől lelkestől. Azt akarom,hogy életem egyetlen párja ő legyen... Azt akarom, egy fárasztó nap végén vele hajthassam álomra a fejem s a fülébe suttogjam:Ezt is megcsináltuk
Reggel pedig a karjai közt ébredni, miközben a gyerekeink berontanak a hálószobánk ajtaján egy szelet vajaskenyérrel:
-Meglepetés reggeli!

"...Lehet most utoljára. "

Drága olvasóim! Meghoztam az újabb részt. Köszönöm az előzőhöz érkezett komikat :) Jó olvasást!
------------------------------------------------------------

Kedves Anyu!

Az érzés felbecsülhetetlen mikor tudod,hogy melletted van a személy kiért az életed is odaadnád.
Hajnalban eget verően hangos nyikorgásra ébredtem. Gondoltam,biztos hívja Niallt a természet.
Nem is foglalkoztam vele. Fejemre húztam a takarót és aludtam tovább.
Pár óra múlva az ablakon beszűrődő fényre megint csak kinyílott a szemem.
Mellettem, csak egy összegyűrt párna hevert.
.
.

Nyújtózkodva nyitottam ki a szobaajtót, mely hangos nyikorgással mutatta meg a mögötte rejlő folyosót.
A legnagyobb meglepetésemre Niall kuporgott a sarokban.
-Hát te?-kérdeztem elképedve, mert nem tudtam mire vélni a helyzetet.
-Reggel kimentem levegőzni a teraszra, és nem akartalak felkelteni még egyszer a nyikorgással.-magyarázta.
Én csak lehajoltam hozzá, és halvány csókot leheltem az ajkára.
-Nem is zavarok-suhant el a semmiből Maura.
Elpirulva ugrottam el a szőkeségtől.
De ő visszarántott.
Elvesztettem az egyensúlyom és az ölébe pottyantam.
Vad csókcsatába kezdtünk.
Hirtelen eltávolodott tőlem, és felállt közben pedig engem is magával húzott.
-Szeretlek-csókolt meg újra.
Egyik kezével alám nyúlt, másikkal pedig az ajtó kilincsét kereste. Közben pedig ajkaink egyszer sem távolodtak el egymástól.
A szobába érve belülről belökte az ajtót, engem pedig az ágyára dobott.
Kajánul elvigyorodott, s lábai már hagyták volna el a padlót mikor...
Mikor megcsörrent a telefonom.
A pillanatnak lőttek.
A készülékért kaptam de megelőzött.
-A.a-mondta s kinyomta
-Niall!-adtam hangot a csalódottságomnak.
Válasz helyett mellém huppant.
Tekintetünk összetalálkozott.
Elvesztem a gyönyörű kék szempárban, mikor...
Mikor a telóm ÚJRA kiabálni kezdett.
Most gyorsabb voltam, és én nyomtam be a gombot először.
-Igen?-vihogtam bele idétlenül a kütyübe, ugyanis Niall ujjai megint csak az oldalbordáim közé tévedtek.
-Keira figyelné rám?-üvöltött  Jo hangja a vonal másik végéből
-Persze mondjad-szorítottam össze fogaim
-Gőzöm sincs,hogy mit művelsz de nem is érdekel.
Az a lényeg,hogy sürgősen pakold össze a cuccaid ugyanis holnap reggel indulunk New Yorkba!
-Mi van?-döbbentem le.
Képem láttán még a szőke hercegem is felhagyott tevékenységével.
-Már pedig nem megyek sehova!-bontottam a vonalat s Niall felé fordultam.
-Mi a baj?-fürkészett
Megráztam a fejem, s a mellhasára hajtottam a fejem.
Ő apró puszikat nyomott a hajamba, én pedig csak élveztem a pillanatot.
Lehet most utoljára.

"...Mert éreztem: tényleg biztonságban vagyok."

 Kedves olvasóim! Bár az előző részhez nem kaptam komit, de úgy éreztem evvel a levéllel nem várhatok tovább! Remélem sokatok tetszését elnyeri majd! Jó olvasást!
------------------------------------------------------------------

Kedves Anyu!

Egy este alatt minden megváltozott. Nem számítottam rá, de ez volt életem legeslegjobb, és egyben legmeghatározóbb estéje. Kezdeném ott ahol abbahagytam.
Jordenék egy hotelba voltak. A ház lakói az emeleten aludtak. Pontosabban Niall és Maura.
Én pedig egymagamban kuporogtam a vendégszobai kanapén egy zacskó chips és valami horror film társaságában. Úgy terveztem,hogy csak a kevésbé ijesztő elejébe nézek bele, de nem jött össze.
Éppen a hátborzongató "Ne nyisd ki!" résznél tartottam, mikor lépteket hallottam (nem nem a TV-ből jött )
Lehalkítottam a készüléket, és füleltem. A léptek egyre jobban közeledtek, míg végül kinyílott a szoba ajtaja.
Hunyorogva néztem oda, mivel a nappaliból beszűrődő fény bántotta a szemem.
-Nem félsz egyedül?-támaszkodott az ajtófélfának Niall.
-Kéne-tártam szét a karom.
-Nem kérdés volt-kapta fel a takaróm.
-Hé add vissza!-hisztériáztam
-Miért adnám?-nyomta ki a TV-t is
Számat félrehúzva keltem fel, és indultam utána.
-Ha fent alszok visszaadod a takaróm?-alkudoztam
-Vissza-nevette el magát.
A szobába érve, feltörtek a régi emlékek. Az első találkozás, no meg az ágyas baki.
-Azt hiszem alszok a fotelban-torpantam meg a küszöbön
Ő csak megfordult és egy mozdulattal ledobta a pólóját Vá tiszta dezsávű  
-Várj meg mindjárt lezuhanyzok.-hagyta figyelmen kívül a mondatom
Nem tudom, mi játszódhatott a fejemben de akaratlanul ráhuppantam a szőkeség ágyára, s szétterülve kémlelni kezdtem a plafont.
Körülbelül fél órája fekhettem egy helyben mikor végre kinyílott az ajtó.
-Hé erről nem volt szó!-nézett rám szúrós tekintettel
A reakció hallatán elvigyorodtam, és még jobban szétterültem.
-Szóval így állunk?-túrt bele vizes hajába
-Tied a fotel-sandítottam a bútor felé
-Na azt már nem-mondta majd rám vetette magát,s csiklandozni kezdett.
-Niall ne!-sikítottam mikor ujját az oldal bordáim közé nyomta.
-Ide engedsz?-hagyta abba tevékenységét
-Soha-vihogtam, s megpróbáltam kimászni a kezei közül.
-A-a!-ingatta fejét, és folytatta amit az előbb félbehagyott.
-Hagyd abba-visítottam torka szakadtából
-Shht felvered a házat-vigyorgott
-Akk..or abba..hagyod?-kapkodtam levegő után
-Ide engedsz?-érdeklődött
-Nem-vigyorogtam 
-Egyszer,csak megunod-vonta meg a vállát
-Nem fogom-haraptam a szám szélébe
-Csak ugyan?-támasztotta meg a fejemnél kezeit.
Bólintottam
-Egész biztos?-hajolt közelebb hozzám
-Igen Niall egészen biztos, hogy ott alszol a...
-A?-kérdezett vissza,majd egyre közelebb hajolt hozzám.
Kérdőn, de mégis édesen, nézett rám.
Válaszul megfogtam a tarkóját és magamhoz húztam.
Puha ajkait az enyémre tapasztotta.
Én addig kócos hajába túrtam.
Ajkaink csatát vívtak egymással.
Egyszerűen bírtam abba hagyni.
Oly régóta vártam erre a pillanatra. Egészen kislány korom óta álmodozok, egy szőkehercegről.
Úgy látszik, beteljesül az álmom.
Közben nyúlt volna a pizsamám aljához, de megállítottam a kezét.
-Niall!-sóhajtottam
Ő pedig egy mozdulattal le mászott rólam, és elterült az ágy másik végletében.
Nem hagyhattam tétlenül.
Közelebb kúsztam egy kicsit várva,hogy mit reagál.
Karját felemelte és magához húzott, majd egy puszit lehelt a homlokomra.
-Majd máskor-fúrtam a nyakába a fejem.
Nem szólt semmit csak a hajam simogattam.
Védelmező karjaiban, mosolyogva nyomott el az álom.
Mert éreztem: tényleg biztonságban vagyok.

"...nem volt időm magamat sajnálni..."

Kedves olvasóim! Látom sokan elpártoltatok tőlem és őszintén remélem,hogy ez csak egy átmeneti dolog. A komizómnak köszönöm a támogatást. Az írást természetesen nem hagyom abba, hiszen magamnak írom, csak megosztom másokkal hátha valakit érdekel. Ha tetszik nyugodtan iratkozz, vagy komizz...
Akkor jöjjön az új rész első fele.
----------------------------------------------------------------------------------

Kedves Anyu!

Elég régen írtam levelet, mert az eltelt napok eseményei fizikailag, és lelkileg is a padlóra küldtek.
Először minden szuperul  indult. Jorden elvitt a munkahelyére, ahol egy felmérésen vettem részt.Először Mrs.March tetőtől talpig végig nézett. Súly, magasság, mell méret, s miegymás.  A találka végén megbeszéltük,hogy az első fotózásom előtt még meg mutat pár fortélyt, mivel nem volt modell iskolai végzettségem( protekciósan kerültem be).
Hazaérve, majd kicsattantam örömömben. Mindjárt a gép elé ültem és Niallnek újságoltam az örömhírt. (még ha válasz nem is érkezett rá)
Éjszaka boldogan hajtottam álomra fejem. Minden porcikámmal éreztem: Vége a sok megrázkódtatásnak.
Már az álmok csodálatos tengerén járhattam, mikor egy egyre jobban erősödő hangra akaratlanul kipattantak a szemeim.
Jorden telefonja volt, a nappaliban.
A kijelző Maura neve villogott. Mielőtt válaszolhattam volna, egy kar kiragadta a készüléket kezeim közül.
Az 'éjjeli találkánkból' Scott se maradhatott ki. Bármennyire is fáradt volt, kíváncsian figyelte az eseményeket.
Jo a füléhez emelte a mobilt. Maura ideges monológjából semmit sem értettünk, bármennyire is füleltünk. De Jorden annál inkább. Fáradt arcvonásai megfeszültek.
A bőre másodpercek töredéke alatt vált falfehérré.
Végtagjai elernyedtek,
s a telefon koppanással esett a földre. Az ő sorsa is ez lett volna, ha Scott nem kapcsol időben.
A fiú vállába fúrta a fejét és zokogott. Pár percig szólongattuk, de ő csak sírt.
Végül nagy nehezen szóra bírtuk:
-Meg..ha..lt-suttogta
-Ki?-kérdeztük egyszerre a fiúval. Nem erre számítottunk
-Nin..cs többé-nézett a távolba
-De ki halt meg-ráztam a vállát.
-Nem nem nem lehet...-temette a tenyerébe fejét.- Azért még is a testvérem volt nem?- nézett kérdőn felénk.
Mintha egy tőrrel döftek volna hátba. Árva lettem.
Ebben a helyzetben nem volt időm magamat sajnálni. Gondoskodni kellett az ideg összeroppanás szélén álló nagynéném kórházba juttatásáról.
-Egy perc és fel öltözök, addig nyugtasd meg.-Utasított Scott. Végre egy helyzet ahol egy rugón jár az agyunk.
Bólintottam egyet jelezve,hogy menjen.

Miután egyedül maradtam az ágyra dűltem,  s a fal felé fordulva sírtam. Aggódtam Jo miatt. Apu csak azt érdemelte ami járt neki. Tudom az apámról van szó. De egy életen keresztül még csak meg sem próbálta
velem tudatni,hogy ő az apám. Nekem nem volt életvidám, gyermekkorom. Világot,is csak a te meséiden keresztül láttam.
Szép lassan lehunytam a szemem, s megpróbáltam beleképzelni magam egy párhuzamos univerzumba, ahol nem az vagyok aki.

Az ezután következő napok történéseit most nem tudom részletesen leírni. (talán máskor, de még nem állok készen rá) Mindenki a temetés megszervezésével, és lebonyolításával foglalkozott.
A ceremóniát természetesen Írországban tartottuk. Maura és Niall rengeteget segített. A szállás helyünk biztosítását is beleértve. Képtelenek voltunk abban a házba aludni.
Én a nappaliban lévő kényelmetlen kanapén töltöttem az éjszakáim, mivel semmi kedvem se volt a gerlepárral egy légtérben tartózkodni.
Gondom hála az égnek hamar megoldódott mivel, Scott elvitte egy hétvégére Jo-t wellnessezni.
De ebbe most nem kezdek bele, mert ez már másik történet....

"Mindenkinek jobb lenne, de főleg nekem..."

Meghoztam az új részt! Remélem elnyeri a tetszéseteket! :)
-----------------------------------------------------------

Kedves Anyu!

Olyan jó volt mellette ébredni. Végig simítani a csupasz testén, amit itt-ott csak egy kósza takaró takart.
Az egész ember tökéletes volt. A tudat felpezsdítő volt: csak az enyém! Hunyorogva felém fordult, és a nyakam alatt átnyúlva magához húzott. Halkan a fülembe dörmögte
-Jó reggelt szívem!
Én egy lágy puszit nyomtam az arcára, s közelebb kúsztam hozzá.Éreztem közelségét. Óvatosan lehunytam szemem, mert tudtam,hogy biztonságban vagyok.

Mikor újra kinyitottam, alakja egyre jobban halványulni kezdett, míg végül teljesen eltűnt.
Felébredtem.
Az óra este hatot mutatott.
Elég sokat alhattam. De megérte.
Körülöttem a rideg szoba, az éjjeli szekrényemen egy kis cetli

Van egy kis elintézni valóm, vacsi a hűtőben. Menj ki Scotthoz!

Na remek.  Jorden elhúzott, én meg barátkozzak a tinédzser pasijával. Nem volt jobb dolgom, így kidugtam az orrom. Scott nem volt sehol, ezért lehuppantam a tv elé.
Vaktába nyomogattam a gombokat remélve, hogy valami érdekeset találok.
Végül egy természet filmnél akadtam meg.
Már éppen beleéltem magam, mikor valaki vészesen csengetni kezdett.
Az ajtóhoz rohantam, és érdeklődni kezdtem a kint álló kilétéről.
-Mulligarből jöttem hozzád!-jött a válasz egy elváltoztatott férfi hangon.
Micsoda? Ideért? Ő az? Igaza volt Niallnek?
Ledermedtem. Szívem hevesen kezdte pumpálni a vért.
-Menj innen!-hisztériáztam
Válaszul, csak egy röhögést kaptam.
A zár kattant, és Scott vörös fejével találtam szemben magam.
-Mit hittél? A kaszás vagyok-vihogott-Menj innen!-figurázott ki.
-Csigavér csajszi!-karolta át a nyakam
-Miért csináltad? -gyűltek a szemembe a könnyek.
-Na, gyere ide!-húzott magához egy ölelésre.
-Azt hittem, majd feldobódsz, de ígérem legközelebb végig gondolom mielőtt cselekszem.-magyarázta, s közben éreztem,hogy az a mosoly még mindig az arcán csücsül.
-A feldobódás nem jött össze-szipogtam.
-Minden rendben van, csak lazíts-veregette meg a hátam, és a nappali felé indult.
Én még mindig tehetetlenül álltam, és a szökés kesernyés ízét próbáltam emészteni. Ha megszöknék, akkor nem lenne senkinek rám gondja. Nem kéne folyton körülöttem ugrálni, és az összetört lelkivilágom ápolgatni. Mindenkinek jobb lenne, de főleg nekem.

Üdv új élet, üdv New York!

Halihó! Bocsánat a kihagyásért! De örömmel látom, hogy nem pártoltatok el mellőlem, aminek nagyon örülök! Itt az új rész remélem elnyeri mindenki tetszését! (:

Kedves Anyu!
Annyi minden mesélni valóm van, de kezdjük az elején.

Jorden szavait észlelve tudtam,hogy túléltük. Pislogtam párat, és körül néztem. Igen már landoltunk, és az utasok megkezdték a szedelőzködést.
Én is beálltam a sorba. Bőröndömet magam után húzva, éreztem a gyönyörű napsütést és a tömegnyomort.
Üdv új élet, üdv New York!
A fejem lehajtva, és sűrű elnézéseket kérve szlalomoztam Jorden után.
Szinte órákba telt mire találtunk egy üres padot.
Jo előkotorta a mobilját és felhívott valakit.
Pár perc se telt bele, és egy piros kabrio gurult elénk, benne egy jólfésült napszemüveges sráccal.
-Scott!-sikított a fülembe, majd odatipegett hozzá, és egy puszit nyomott az arcára.
 Sóhajtva szedelőzködtem össze, és álltam az úriember elé.
-Hello Scott vagyok, bizonyára te vagy...?-nyújtotta kezét
-Keira- segítettem ki

Az út hosszú volt. A szerelmespár (?) végig az elmúlt napok eseményét ecsetelte. Körülbelül egy órát kocsikáztunk, mire egy óriási házhoz értünk. Gyomrom a torkomig ugrott, mikor megláttam az új otthonom.
Feltettem újra a kérdést: Biztos,hogy ezt akarom. Döntésem, már nem tudom visszacsinálni.
Mély levegőt vettem és a lakótársaim után indultam.
Az elmúlt hónapokban bejártam a poklok poklát. Úgy tűnik helyzetem végre kezd rendeződni. Minden azon,múlik,hogy mit tudok kihozni belőle.

Az új szobám óriási. Kicsit rideg, de dolgozom a kuckósabbá tételén.Lehet,hogy másnak a hely feltérképezése az első célja, de engem inkább a laptopom holléte érdekelt.
A wifi hálózat szerencsére nyílt volt. Hisz a pusztaság közepén ki is akarna internetezni a háztartás tagjain kívül?
Pár percig gondolkodtam az időeltolódáson, de a vágy mindent legyőzött. A vágy, hogy újra lássam az arcát és halljam életvidám hangját.
Reménykedve pötyögtem be a felhasználó nevem. A betűk leütésekor éreztem,hogy egyre közelebb vagyok Félig csukott szemmel tettem magam elérhetővé.
Csalódnom kellett.
Írországi ismerőseim közül mindenki office volt.
Próba szerencse alapon azért mégis ráírtam egy sziát. Pár másodperc se telt bele, és megjelent a várva várt zöld pötty. Akaratlanul rányomtam a videohívás gombra.
Amikor megjelent a szőkeség kómás feje egy halvány mosoly húzódott a számra.
-Nem ért volna rá később?-túrt a hajába
-Hé nem én mondtam, hogy válts elérhetőre.-kuncogtam, mert tényleg mulatságos látványt nyújtott. 
-Mi olyan vicces?-nyújtózott.
-Semmi-tettem szám elé a kezem- Amúgy mennyi az idő?-próbáltam terelni a témát, és persze a gondolataim.
Erőtlenül elfordította a fejét, és hunyorogva meredt a távolba.- Fél három-bökte ki végül
Arcom a kezembe temetve próbáltam visszatartani a folyamatosan kitörő ingert.
-Oda értél?-ásított
-Mint látod.-vigyorogtam tovább
-Apád is?-kérdezett vissza
Na jó ezt nem tudtam mire vélni. Ez az álmosságtól van, vagy pedig szimplán mellébeszél?
-Miért lenne itt?-hüledeztem
-Jó ne akadj ki-kezdte, de már itt kész voltam. - Mióta elmentél, nem is hallani róla. A házban minden úgy van ahogy hagytátok. Állítólag van akinek mondta,hogy megkeres.
-Mi? Honnan tudta egyáltalán,hogy hova megyünk?-ingattam a fejem
-Ne becsüld le a gondolatmenetét.-meredt rám- Mit gondoltál? Ki ne venné észre, ha a házában történik valami?-mondta a kegyetlen igazságot
Válasz helyett csak a fejem ingattam.
-Na jó, én most tényleg megyek mert iszonyú fáradt vagyok. Szia.-azzal véget vetett a hívásnak.
Üveges tekintettel meredtem a kijelzőre, és próbáltam megállapítani a helyzetem súlyosságát, de sehogyan sem akart összeállni a teljes kép.